Legényfogó leves
Juli épp az autóbuszon zötykölődöt hazafelé, amikor kosara egy óvatlan pillanatban felborult, s a sárgarépák és petrezselymek között a karalábé peckesen pörögve útnak indult. Utána kapott, de már késő volt. A férfi - kinek lábainál landolt - zavartan lenézett, felvette, s tétova pillantásokkal keresni kezdte, vajon ez a különös utas kié lehet?
Juli csak mosolygott. Add már vissza, te mulya - gondolta magában. Hiszen ez fontos része lesz szerelmi levesének. Mert mi más is lehetne egy leves, amit legényfogónak hívnak.
Jaj, még annyi, de annyi teendője van, míg az ő Andrisa megérkezik... A szokott megállóban sietősen leszállt és megszaporázta lépteit. A kosár csak úgy röpült kezében, tetején Marco Polóval a karalábéval. Ami az eséstől megsérült és szabályosan vigyorgott a himbálózó halom tetején. Na várj csak, mindjárt lehántom fennhéjazó arcodat - mosolyodott el Juli, s bedugta kulcsát ajtajának zárjába. Huszár Juli, olvasta a névtáblán. De már nem sokáig: ha jól sikerül a leves, talán a férfi is kibiggyeszti nevét ajatajára. Ámulnak-bámulnak majd a szomszédok. Onnantól kezdve, ő nem szingli, hanem fantasztikus és odaadó nő egy hím oldalán, esetleg feleség...
Na jó, ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre a leves legyen kész, hogy a fogás sikerüljön a legényen.
Hagyományosan, késsel pucolta a zöldségeket, ugyanis ki nem állhatta a hámozót. Fehérrépa, egy-egy sárga is, zeller, gomba, zöldborsó és persze a nagy utazó karalábé őkelme.
Gazdag alapanyag szükséglet, gazdag ízhatású leves. Ha nem tudna főzni is sikerülne, hiszen ennyi minden egy lábasban, csak finom lehet! Különösen, hogy egy kis csirkemell és csirkemáj is kerül bele.
Na és a fűszerek! Legfőképp a tárkony - igen, ez adja meg egyedi zamatát. Ez az oly mostohán kezelt növény, mely mára ismét visszakerült az őt megillető helyre. Jelenleg a konyhám nem Michelin - csillagos, de majd meglátjuk: ha a férfi habzsolva élvezi azt, amit elé teszek, még az is lehet, hogy kiosztok magamnak egyet - morfondírozott Juli.
A leves tehát a megvalósulás útján.Most jöhet egy könnyed sütemény. Tartalmas első fogás pompás kísérője, mondjuk egy diós, bögrés piskóta. Egyszerű, gyors és nem nehezíti el a gyomrot. Pláne, ha táplálkozás után áldozunk a testiség oltárán is.
Na de ne rohanjunk ennyire - vett vissza az iramból Juli. Mi van ha az ő Andrisa nem is édesszájú. Illendőségből akkor is biztosan vesz belőle, csakhogy dícsérni tudja majd az ő konyhatündér Juliját.
Tehát a legényfogó visszafogottan rotyog, piskóta a sütőben. Mély sóhajjal huppant le a székre. Az óra számlapjára pillantva, megnyugvással vette tudomásul, hogy bőven maradt ideje még önmagára is, mielőtt a vágyott férfi betoppan.
Irány a fürdőszoba. Gyors zuhany, illatos kencékkel. Újra megjelenő szőrszálak eltüntetése egy friss borotvával, rakoncátlan szemüldök összerendezése, egy leheletnyi parfüm, vágyindító fehérnemű - ha mégis sor kerülne valamiféle összebújásra. Sötét színű nadrág, az állítólagos úszógumi elkendőzésére, fehér, de szines virágokkal teli szűk póló, a mell kihangsúlyozására. Ha a Teremtő ebben a kérdésbe nem volt bőkezű, hát segítünk az ügyön! Tegyük még kívánatosabbá azt, amink van.
A szoba pontos szemrevételezése: ágy bevetve. Ez így helyes. Ellenkező esetben a férfi megijedne. Hiszen ez a délután, nem a száz méteres síkfutás. Jó lesz ez egy röpke kocogásnak is, csak érjünk már be a célba.
Komótosan kezdett el teríteni. Hőn szeretett Zsolnay-porcelánjai csak úgy kellették megukat a terítőn. Ebben a készletben kérem, mindennek meg van ám a helye. Abban a korban még nem a minimál művészet volt a divat, hanem a cizellált gyönyörűség.
Az asztalra készítette a tejfölt és a citromot. A leves igazi aromáját ugyanis e két egyszerű hozzávaló emeli ki igazán. Porcukrot és lekvárt is kihelyezett a sütemény még tökéletesebb élvezetéért.
Na most van kész - konstatálta Juli. A keveredő forró illatok teljesen elvarázsolták. Ennek ellenére egy kellemetlen mondatkezdemény mégis ott zakatolt fejében. Mi van, ha nem jön össze a férfi? Ha nem, hát nem! Majd azt a szólást is sutba dobja, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Mégsem a múlt században élünk!
Sőt az is lehet, hogy holnap ezt az egész készülődést leírja és beküldi egy pályázatra. Ez az! Fődíj: egy földközi-tengeri hajóút! Szuper. Ha itthon nincs legény, majd ott biztosan lesz. Bátraké a szerencs - örvendeztette meg lelkét.
Ötletének annyira megörült, hogy azonnal leszaladt földszinti barátnőjéhez, hogy megossza vele őrült képzelgéseit. Mielőtt azonban még bezárta volna maga mögött az ajtót, azért arra gondolt: mégiscsak a dupla névtábla lenne a legszebb ajándék szívének.